Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.
Igazából aki látta a Balszerencse áradása c. filmet akkor ahhoz tudnám hasonlítani. Ugyan úgy 3 gyerek 2 nagyobb és 1 kicsi hirtelen árva lesz és gyámról gyámra járnak, csak itt azzal a különbséggel, hogy 2 ember között ingadoznak. Kiderül, hogy van egy testvérük akiről meg is feledkeztek, de msot igazán nagy szükség lenne rá. Az ő karaktere igazán szerethető volt. Felelőtlen, de szeretetreméltó és egy kicsit...meleg :D De nekem nagyon tetszett, ahogy minél távolabb akarta magát tartani a gyerekektől és a felelősségtől annál jobban belefolyt a dolgokba és akaratlanul is megszerette őket. Miután Siméonnál súlyos betegséget diagnosztizálnak teljesen kitart mellette, bár néha eléggé nyersen megmondja neki a dolgokat..sőt mindekinek nyersen megmondja a tutit, de nekem ez is tetszett. A két nagyobbik gyerek Siméon és Morgane eléggé idegesítőek számomra, olyan okoskodó, minden tudó kis seggdugaszok, de Venise nagyon mókás és szórakoztató. Azzal a kis cserfes és szexuálisan kibontakozó jellemével eléggé megkacagtató karakter. Igazából nem egy hosszú történet, sőt csupán 200 oldal körül mozog, de az egész mégis megvan töltve tartalommal, hogy a testvérek összetartanak, hogy nem éri meg haragtartónak lenni, hogy bajban mennyire szüksége van az embernek valakire aki támogatja és kell hogy legyen kitűzött célunk, hogy túl tudjuk élni a rossz dolgokat is. Mindemellett azis elég egyértelmű, hogy a vérszerinti tesóka meleg és hogy ezt teljesen el lehet fogadni nicns vele semmi probléma. A szomszédasszony karaktere lehet nem tűnik olyan karakteresnek de mindenféleképpen mondanivalója van. A férje veri és ő mégse lép sőt tűri, terhes de még így is. A végére megoldódik a probléma, mert mer legalább segítséget kérni. Ezekre a kis apró részleteire a könyvnek is érdemes odafigyelni. A könyv címe pedig nagyon találó, a végére mindenkinek egyértelmű lesz :D
|