Egyszer már írtam róla,de még régebben ahol is elhoztam nektek ezt a könyvet pdf fájban, de csak a részletét amit könyvmolyképzőnek köszönhetünk! ITT meg is találjátok. Viszont most a magam véleményét mondom el róla, először is viszont a sztori:

Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Nekem először döcögősen indult, hiszen köztudott, hogy nem igazán szeretem a történelmi jellegű könyveket, valahogy nem spancim a töri, pedig sose volt rossz tanárom belőle, sőt. De szerencsére nem kellett sokat várni, elkezdődtek az izgalmak és beindult az egész sztori. Amit vártam a könyvtől azt megkaptam. Izgalmt, fordulatos eseményeket és kis krimire vágytam, ez a könyv mindet megadta, beleszőve azért mégis egy kis történelmet. Szerintem Böszörményi Gyula remekül használta fel az ismereteit, hiszen az bőven volt neki, ez ki is derül a könyvből. Olyan részletességgel tudja leírni a régi korok Budapestjét és az akkori személyeket, akik valós személyek voltak!! Ámbár kitalált történetekkel, de mégis más így olvasni. Mili karaktere nagyon tetszett, az az igazi úrilány de közben kiáll azért, hogy hiába nő, vannak bizonyos jogai és egyáltalán nem buta. Tudjuk, hogy ebben a korban a férfiak még elvoltak szállva maguktól és a kis lengőbordájuk termékét nemigazán becsülték hú de nagyra, ami megváltozott hála a jó égnek, túlteng bennem az egyenjogúság :D Na de szóval, a másik központi szereplőnk ugye maga Emma aki eltűnik. Hiába miatta történik minden még se derül ki az, hogy milyen lány is volt ő, olyan személytelen maradt számomra. Ambrózy báróról egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy egy faragatlan tuskó aki szintén úgy gondolja, hogy a nők buták és hisztisek vagy csak egyszerűen tetszik neki Mili és ezt próbálja magában kompenzálni. A két kedvenc karakterem, sőt inkább 3 akiknek annyira kellett nevetnem a beszédstílusokon az Isti fiú, Terka asszony és az egyik cseléd akihez látogatóba mentek nyomozni. Annyira viccesen beszéltek mind a hárman, az akkori szóhasználattal, az utóbbi pedig akcentussal, hogy végem volt :D Hármójuk közül is a kedvencem Terka asszony volt, akinek nem csak a szavai de maga a beszédstílusa is annyira jó volt, egy szókimondó, pörgős, kedves asszonnyé, imádtam. Az egész könyv azon kívül, hogy nyomozást folytatnak a gyilkosságok, eltűnt Emma és stb furcsaságok után nagyon jó kis poénokat hordoz magában. Ez a könyv az első Ambrózy Báró esetei-ből, szóval a vége lezáratlan, hiszen készül már hozzá a folytatás. Ahogyan vége lett az nagyon is jó volt, hiszen az ebben a könyvben feszegetett kérdésekre válaszokat kaptunk, de ahogy a legvége történt egy teljesen új szemszöből lesz megközelítve. Amúgy nekem ez a könyv kicsit Poirot történeteire emlékeztet amit mindig kiskoromban hozott be nekünk az angol tanárunk és azt néztük. Imádtam :D