Ez egy Meryl Streep film mellette olyan csodás színésznőkkel mint Nicole Kidman és Julianne More. Őszintén meg kell hogy mondjam nektek, kétszer kellett megnézem mire tényleg teljesen megértettem az egészet. De ennek az oka lehetett az is, hogy még fiatalabb voltam és nem értem meg rá, de mikor utoljára néztem teljesen beleéltem magam és mindent értettem mit miért, még a kis madárka halálát is. Na de ne ugroljunk ennyire előre először is mi is a történet:

Egy röpke nap óráiba sűrítve három nő megkapó története... 1923: Virginia Woolf (Nicole Kidman), a huszadik századi világirodalom nagy egyénisége, a tragikus sorsú írónő hosszú gyógykezelése után elkezdi írni "Dalloway asszony" című regényét. 1951: Laura (Julianne Moore), az öngyilkossági hajlammal küzdő terhes háziasszony meglepetés bulit akar rendezni férje születésnapjára, de kezébe akad a regény és teljesen belefeledkezik. 2001: Clarissa (Meryl Streep), a leszbikus kiadótulajdonos szintén meglepetés ünnepséget akar rendezni AIDS-ben szenvedő költő barátja tiszteletére. Mindhárom történet alapkérdése saját boldogságunk igazi célja és annak elérése mások életén keresztül. Három nő, egy regény: az egyik írja, a másik olvassa, a harmadik átéli... Világszerte számtalan díjjal méltán jutalmazott alkotás.

A tanácsom hozzá, hogy ezt a filmet ne a legboldogabb napodon nézd meg és ne is a boldog pároddal mert kicsit lehúzza az ember hangulatát amint átéli az egészet. Meg a film hangulata is sugározza a melankóliát és az élet nagy dolgait feszegeti. Szeretem az olyan filmeket, amiken el kell merengeni és át kell gondolni. Nos ez a film is ilyen. Teljesen dramatikus, az élet értelmét feszegető film 3 nő segítségével. Nagyon tetszik az, amilyen áthajlásokat használ, szóval az egyik történetben mikor Virginia írja a sztorit, de tudjátok mit? Inkább ezt képben magyarázom el sokkal egyszerűbb. Nagyon tetszik, hogy ennyire össze tudták kapcsolni a történteket:

"Ms. Dalloway azt mondta virágokat szeretne venni...magának"
"Mrs. Dalloway azt mondta virágokat szeretne venni magának"
"Sally, arra gondoltam virágokat veszek magamnak"

A történet dramatikus fordulatokat is vesz, nem egy szokványos á úgy sem teszi meg, úgy sem történik meg film. Ebben ha öngyilkos akar lenni...igenis az lesz. Azt nem mondom el hogy ki, hiszen elég sokan azok akarnak lenni a filmben de valaki az lesz valaki nem. Az egész annyira szép és megható történet, hogy mindenkinek ajánlom aki egy kicsit épp ilyen melankólikus állapotban van. Tetszett az egészben, hogy mindennek de tényleg mindennek jelentése van a filmben. A legkisebb részletnek is amire azt mondaná az ember, hogy á ez nem jelent semmit, de igen..jelent. Csak figyelmesen kell nézni. Nagyon sok tanulságos pillanat is van benne. Félreértés ne essék, nem arra akar tanítani a film, hogy dobjuk el magunktól az életet, ez semmilyen helyzetben nem a megfelelő. Arra akar rámutatni, hogy az emberek rengeteg dologgal küzdenek, észre se vesszük mennyien depressziósak és segítségre szorulnak. Mennyi embernek ugyan az a problémája és mennyi embernek elég egy kis löket, ami lelöki őket a szakadék széléről. Hiába van szerető családja, barátai, egyetlen rossz szó egyetlen rosszul sikerült bármi és megvan a baj. Csak oda kell figyelni a jelekre...és az órákra. Végezetül kettő szintén a filmből vett idézettel zárnék:

"-Mi történik amikor meghalunk?
 -Mi történik? Visszatérünk arra a helyre ahonnan jöttünk..-mondta Virginia
 -Én nem emlékszem honnan jöttem. - mondta a kislány
 -Én sem..-válaszolta Virginia"

"Ez az amit tennünk kell. Ez az amit az emberek tesznek. Életben maradunk egymásért. -Clarissa"