 "Némelyik férfi nem szerelmes lesz, hanem egyszerűen elvész. Én is abban a pillanatban elvesztem, amikor azon az estén megpillantottam a lokálban Anasztázia Romanovot"
...
A nemzetközi hírű bestseller író, Colin Falconer gyilkosságról és árulásról, királyi botrányról és pénzügyi fondorlatról szövi a húszas évek viharos és romantikus évtizedén átívelő meséjét - és a valaha elbeszélt szerelmi történetek egyik legremekebbjét tárja elénk.
Sanghaj,1921
Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni.
A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe - de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy hercegnő legyen?
Igazából az egész történet logikája nagyon is jó, hogy először elmeséli Anasztázia életét mikor még emlékezett, aztán pedig mikor már szépen szólva örömlányként dolgozott. Aztán elege lett mindenből és meg akar halni, de jön a hős lovag Michael. Nekem az egész Anasztázia jellem nagyon tetszett az elején, aki hiába volt nemes családból, mégis úgy viselkedett mint egy lázadó tini, aki a szolgálólányoknak megkeserítette az életét. Szépen bemutatja a könyv az akkori helyzetet is a háborúról, hogy az ellenség hogy tüntette el a föld színéről is az ellenséget kegyetlen módon. Ezek után egy hatalmas ugrás, hiszen Anasztázia nem emlékszik, hogy ki ő és honnan jött. Mikor Michael megpróbál neki segíteni, hogy kiderítsék igenis ő az a grófnő aki eltűnt, eléggé vonakodik tőle, de belemegy és egy számomra idegesítő karakterré válik. Viszont a könyv szépen lassan kibontakoztatja azt, hogy vajon mi is történhetett Anasztáziával. Közben feleségül megy egy másik nemeshez, de viszonyt folytat Michaellel is, eljátssza h ő a grófnő miközben maga sem hisz benne igazán. Viszont a zavaró tényező az volt számomra, hogy nem derül ki a végén, hogy igazából most tényleg ő volt e vagy sem. Mondjuk a végén legalább erkölcsileg helyére kerül és tudja, hogy kit kell választania és igazából utalások is vannak a könyvben bizonyos részeknél, hogy tényleg ő volt e az az Anasztázia akit keresnek, de ez az olvasó képzeletére van bízva :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
