Ma két könyvről szeretnék nektek beszélni. Ezek a könyvek összefüggnek, első és második részről van szó. Már említettem őket ugyanis az elsőt régebben a másodikat viszont a minap fejeztem be. Először is az első könyvről írnék, aminek a címe Egy kutya négy élete. Már a címéből olvasható, hogy egy kutyusról szól akinek 4 élete van ami azt jelenti, hogy meghal és újjászületik 4x. Ennél aranyosabb kutyusos sztorit még nem olvastam igaz nem is olvastam annyira sokat ilyeneket hiszen imádom a kutyákat és ezek a könyvek mindig annyira meg tudnak siratni. Nem volt ez másképp ennél a könyvnél sem hiszen mikor elveszítjük a hű társunkat az azért eléggé szívbemarkoló tud lenni, tudom sajnos már 3 kutyust is elvesztettem. A hivatalos leírás így szól:

Minden kutya a mennybe kerül… kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön.

Lenyűgöző történetünk főszereplője, egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történet más, mint a többi megszokott, cuki kis kutyusokról szóló megható regény. Az élet legalapvetőbb kérdésére keresi a választ: miért vagyunk itt? Hősünk, Béni maga is megdöbbenve tapasztalta, hogy lenyűgöző szépségű, aranyló szőrű kiskutyaként született újjá, miután végigélte egy korcs, kóbor kutya tragikusan rövid életét. Az új lehetőséget kihasználva eljut a nyolcéves kisfiú, Ethan ölelő karjába. Együtt számtalan lélegzetelállító kalandot élnek át, és közben Béni megtanulja, hogyan legyen jó kutya. Hősünk kalandja azonban nem ér véget azzal, hogy egy szerető család kedvenc háziállata lett. Ismét újjászületik, és vaksin pislogó kölyökkutyaként megint csak azt szeretné kideríteni, hogy képes lesz-e valaha is rájönni a létezése értelmére. Béni története szívet melengető, lényeglátó, és gyakran elképesztően mulatságos olvasmány. A Kutyás történetben nem csupán négylábú barátunk számos életének megrázó és mulatságos kalandjait ismerhetjük meg, de feltárul előttünk az is, ahogy egy kutya látja az emberi viszonyokat. Megismerhetjük, hogy milyen erős kötelék fűz minket legjobb barátunkhoz. A megragadó és magával ragadó, gyönyörű történetből kiderül, hogy a szeretet halhatatlan, hogy hűséges barátaink örökre itt maradnak velünk, és hogy a földkerekségen minden teremtmény azért született, mert megvan a maga oka, mert értelme van az élhetésének.

Most erre mondja valaki, hogy nem cuki történet! Igen kicsit sírós, igen kicsit más, de imádnivaló ahogy a kis kutyusunk akárhányszor újjászületik és akárhányszor kap új gazdit új feladatokat valhogy mégis mindig de mindig visszatalál első szerető kis gazdijára Ethan-re akit mindennél jobban szeret és védelmez. Mikor a legutolsó életében megtalálja Ethan-t ő már öreg és nincs sok hátra neki de végig vele marad aztán azt hiszi, hogy ennyi volt az életének a lényege, hogy védelmezze a "kisfiút" és miután meghal neki nincs több feladata. De akkor nem született volna meg a következő könyv.

Az előző kötet folytatása aminek meglepő módon nem más a címe mint Egy kutya négy útja. Namármost nekem ez mégjobban tetszett mint az első kötet. Nem tudom miért, lehet hogy azért mert kalandosabb volt és nem halt meg olyan sűrűn, sőt a harmadiknál azt hittem csak a majdnem meghalásos sztorikat nézik 4 életnek de aztán mégse.

Őszintén szólva 2 nap alatt ki is olvastam és azért 2 nap mert álmos voltam és lefeküdtem aludni :'D Így is másnapra csak 100 oldal maradt, szóval igen eléggé jó kis könyv volt. Nagyon gördülékeny sztorival meg minden. Ami kicsit idegesítő volt, az Gloria, Clarity anyja. Mikor mindig ki akarta rakni a kutyát és rosszul volt a kutyáktól na az eléggé felbaszó volt de különben semmi idegesítőt nem találtam benne, talán az utolsó újjászületés már kicsit sok volt az elején annyiszor újjászületett szegény h már nekem is sok volt nem hogy neki :'D De végezetül az egésznek annyira szép kerek története volt, ahogy zárult az mindenre magyarázat volt és az utolsó oldalon konkrétan folytak a könnyeim annyira kis szép volt.

Bemutatta ez a két két könyv, hogy kutya nélkül élni lehet, de minek? :D Annyi szeretetet tudnak adni és annyira tudnak kötődni, védelmezni csak pusztán mert ilyen a természetük. Most is van egy kutyusom nekem is és imádom, nála őszintébb lényt még nem értem. Gondoljunk csak bele. 5 percre kimész a lakásból, visszamész és úgy örül neked mintha évek óta nem látott volna, az enyém még a lakást is össze-vissza szaladozza ilyenkor :'D Ki örült még nekünk valaha ennyire?!

Igen, igen megnéztem brátnőmmel végre ugyh már tudok róla nektek regélni. Igazából kicsit többet vártam de először a sztori még 1x :

Ha kezd unalmassá válni a családi élet, fel kell kavarni az állóvizet. Rusty (Ed Helms) - két örökké veszekedő fiúgyermek apja - úgy érzi, valamit tennie kell végre a família boldogságért. Minden addigi szokást felrúgva a kezébe veszi az irányítást, és bejelenti: a család autóval indul nyaralni távoli céljuk felé - reméli, a közös autózás összerázza kicsit a családot. És össze is rázza. De nem kicsit. Út közben elképesztő kalandokon mennek keresztül, melyek során az életveszély a legkisebb baj. Sivatag, baleset, furcsa idegenek és még furcsább ismerősök között próbálja a meggyötört családfő a cél felé navigálni az egyre elgyötörtebb kompániát...

Nem mondom, hogy rossz volt, de életem filmjének se nevezném. Egyszer nézhető szórakoztató kis családi filmnek mondanám. Jókat röhögtem rajta meg jó volt a mondanivalója is, hogy a család a legfontosabb és hogy mennyi mindenre képes egy apa, hogy egybe tartsa a családját. A film fénypontja nekem az volt, mikor megjelent Norman Reedus. Imádom :D Annyira jókat lehet amúgy szórakozni rajta, pl az a kocsi amit vesz hogy azzal menjenek a parkba, hát mi funkciók azok?! :D Miért csinálna bárki olyan autót ami magától felrobban :''D Na meg ez a semmi se sikerül úgy ahogy kéne, és hogy egész idő alatt az a próbálkozás h szexeljenek, de tökre nem jön össze hát nagyon mulatságos :D Aztán nem tudom ti hogy lesztek vagy vagytok vele de engem a kis tinédzser csávóka annyira irritált. Olynakis nyominger volt hogy hihetetlen :'D De sebaj, elviselhető :D

Én nem tudom, hogy ti akik szintén gp-ztek vagy akármilyen oldalt csináltok hogy vagytok vele de én ez alatt az x év alatt még mindiig utálok modulozni, valamiért annyira felbaszó :'D Viszont mindig erőt veszek magamon, ez így történt most is. A lemaradásaimat behoztam és  felkerültek oldalt a modulba azok a filmek, könyvek amikről már beszéltem:

• Ted 2
  
• Végre otthon!
  
• Az órák
  
• Angyali gonosz
  
• Air
  
• A Walking Dead évados vélemény 3. része
  

Ezen kívül létrehoztam egy új modult is oldalra a többi közé mégpedig Személyek néven ahova már fel is került a szintén említett Pásztor Anna és természetesen Theresa Caputo-s vélemények is. Mostantól majd ha írok személyekről ide fognak felkerülni értelemszerűen.

Az összes filmet, könyvet, személyt amit most csináltam a megfelelő modulokon belül megtaláljátok, jó olvasgatást aki még nem olvasta őket :) Egyenlőre lefáradtam, ha mégse akkor még jövök valami film ismertetővel, vagy ilyesmi de szerintem az csak holnap. Ó és holnaptól kezdődik nekem is a suli szóval majd estefelé leszek általában. Hülye órarend, beraknak egy napra 2 előadást de az egyik reggel 8kor kezdődik a másik csak 13:45-kor. Teljesen logikus.

Közben még ügyködök valamin ami remélhetőleg sok embernek tetszeni fog, már kaptam egy kis visszajelzést és örültem neki, de erről majd ha minden készen áll :)

Sajnos tegnap annyi dolog felhalmozódott, hogy nem tudtam megnézni a filmet ugyh erről a vélemény később érkezik majd. Ma se leszek itthon, ugyh nem ma, de majd érkezik :D

Amiről ma fogok nektek beszélni az Az Órák c. dráma. Ez egy Meryl Streep film mellette olyan csodás színésznőkkel mint Nicole Kidman és Julianne More. Őszintén meg kell hogy mondjam nektek, kétszer kellett megnézem mire tényleg teljesen megértettem az egészet. De ennek az oka lehetett az is, hogy még fiatalabb voltam és nem értem meg rá, de mikor utoljára néztem teljesen beleéltem magam és mindent értettem mit miért, még a kis madárka halálát is. Na de ne ugroljunk ennyire előre először is mi is a történet:

Egy röpke nap óráiba sűrítve három nő megkapó története... 1923: Virginia Woolf (Nicole Kidman), a huszadik századi világirodalom nagy egyénisége, a tragikus sorsú írónő hosszú gyógykezelése után elkezdi írni "Dalloway asszony" című regényét. 1951: Laura (Julianne Moore), az öngyilkossági hajlammal küzdő terhes háziasszony meglepetés bulit akar rendezni férje születésnapjára, de kezébe akad a regény és teljesen belefeledkezik. 2001: Clarissa (Meryl Streep), a leszbikus kiadótulajdonos szintén meglepetés ünnepséget akar rendezni AIDS-ben szenvedő költő barátja tiszteletére. Mindhárom történet alapkérdése saját boldogságunk igazi célja és annak elérése mások életén keresztül. Három nő, egy regény: az egyik írja, a másik olvassa, a harmadik átéli... Világszerte számtalan díjjal méltán jutalmazott alkotás.

A tanácsom hozzá, hogy ezt a filmet ne a legboldogabb napodon nézd meg és ne is a boldog pároddal mert kicsit lehúzza az ember hangulatát amint átéli az egészet. Meg a film hangulata is sugározza a melankóliát és az élet nagy dolgait feszegeti. Szeretem az olyan filmeket, amiken el kell merengeni és át kell gondolni. Nos ez a film is ilyen. Teljesen dramatikus, az élet értelmét feszegető film 3 nő segítségével. Nagyon tetszik az, amilyen áthajlásokat használ, szóval az egyik történetben mikor Virginia írja a sztorit, de tudjátok mit? Inkább ezt képben magyarázom el sokkal egyszerűbb. Nagyon tetszik, hogy ennyire össze tudták kapcsolni a történteket:

"Ms. Dalloway azt mondta virágokat szeretne venni...magának"
"Mrs. Dalloway azt mondta virágokat szeretne venni magának"
"Sally, arra gondoltam virágokat veszek magamnak"

A történet dramatikus fordulatokat is vesz, nem egy szokványos á úgy sem teszi meg, úgy sem történik meg film. Ebben ha öngyilkos akar lenni...igenis az lesz. Azt nem mondom el hogy ki, hiszen elég sokan azok akarnak lenni a filmben de valaki az lesz valaki nem. Az egész annyira szép és megható történet, hogy mindenkinek ajánlom aki egy kicsit épp ilyen melankólikus állapotban van. Tetszett az egészben, hogy mindennek de tényleg mindennek jelentése van a filmben. A legkisebb részletnek is amire azt mondaná az ember, hogy á ez nem jelent semmit, de igen..jelent. Csak figyelmesen kell nézni. Nagyon sok tanulságos pillanat is van benne. Félreértés ne essék, nem arra akar tanítani a film, hogy dobjuk el magunktól az életet, ez semmilyen helyzetben nem a megfelelő. Arra akar rámutatni, hogy az emberek rengeteg dologgal küzdenek, észre se vesszük mennyien depressziósak és segítségre szorulnak. Mennyi embernek ugyan az a problémája és mennyi embernek elég egy kis löket, ami lelöki őket a szakadék széléről. Hiába van szerető családja, barátai, egyetlen rossz szó egyetlen rosszul sikerült bármi és megvan a baj. Csak oda kell figyelni a jelekre...és az órákra. Végezetül kettő szintén a filmből vett idézettel zárnék:

"-Mi történik amikor meghalunk?
 -Mi történik? Visszatérünk arra a helyre ahonnan jöttünk..-mondta Virginia
 -Én nem emlékszem honnan jöttem. - mondta a kislány
 -Én sem..-válaszolta Virginia"

"Ez az amit tennünk kell. Ez az amit az emberek tesznek. Életben maradunk egymásért. -Clarissa"

Először is szeretném elmesélni nektek tegnap milyen kis csodás dolog történt velem. Igen ismételten felhozom, Theresa Caputo-s könyveimet. Tettem fel instára képet mind a két könyvéről aztán odaírtam, hogy mekkora csoda mind a könyvek és mind maga Theresa is. És láss csodát mi történt...BELÁJKOLTA! Hát én annyira örültem neki, még is csak egy hatalmas sztár már, mellesleg teljesen imádom. Át tudja érezni az, aki szeret valami nagy sztárt és gondoljon bele hogy egyszercsak belájkolja a képét. Még a hétköznapi embereknél akiket nagyon szeretünk, náluk is mennyire tudunk örülni, nem hogy ilyenkor. Annyira hálás voltam, szerintem nem is tudja menyit jelent ez. Bár kitudja...médium :'D

Aztán amiről ma hoztam nektek infót az a Vakáció című film. Még nem láttam, csak az előzeteséről szeretnék nektek beszélni, aztán a teendőim után megnézem és itt ui-ba le fogom írni a véleményem róla :D Először Pesten figyeltem fel rá, akár hova mentem mindenhol ez a Vakéciós plakát virított, aztán itthon is belebotlottam, utána pedig random nekiállt mesélni róla a barátnőm ugyh mostmár tényleg muszáj foglalkoznom vele és megnéznem :D A történet a következő:

Ha kezd unalmassá válni a családi élet, fel kell kavarni az állóvizet. Rusty (Ed Helms) - két örökké veszekedő fiúgyermek apja - úgy érzi, valamit tennie kell végre a família boldogságért. Minden addigi szokást felrúgva a kezébe veszi az irányítást, és bejelenti: a család autóval indul nyaralni távoli céljuk felé - reméli, a közös autózás összerázza kicsit a családot. És össze is rázza. De nem kicsit. Út közben elképesztő kalandokon mennek keresztül, melyek során az életveszély a legkisebb baj. Sivatag, baleset, furcsa idegenek és még furcsább ismerősök között próbálja a meggyötört családfő a cél felé navigálni az egyre elgyötörtebb kompániát...

Már az előzetese nagyon izginek tűnik és persze viccesnek. Utazni imádok szóval mindig örömmel nézem az olyan filmeket amikben sokat utaznak és világot látnak csak azért mert ezt akarják :D

Nem akarok politizálni. Ki vagyok én, hogy megváltást hozzak a világra. De úgy érzem, muszáj ezzel kapcsolatban elmondanom a véleményemet. Nem szabad homokba dugni a fejünket és várni a csodára csak azért, mert minket éppen nem érint, mert nem élünk nagyvárosban, vagy a nagyvárosnak is egy másik területén, ott ahol nincsenek menekültek. Igazából tudjátok ki tud mindig változtatni mindenen és a történelem során is ki változtatot mindig mindenen? A tömeg...az ember. Szóval egyértelműen mindenki tud a menekültek, migránsok érkezéséről Magyarországon. Mindenki utálkozik és nem mondom, van akiknek tényleg megvan rá az okuk. Adunk nekik szállást a hazánkban és sokak sajnos úgy gondolják, hogy ez mit sem ér, eldobják a kapott ételt, beszólogatnak a nőknek, lányoknak és vannak olyanok akik a helyzetet kihasználva akarnak átjutni Németországba anélkül, hogy náluk bármi probléma lenne. DE! Mi van az összes többi emberrel, családdal és gyerekekkel akik semmit az ég adta világon nem ártottak senkinek és szükségük van a segítségre? Nézzük ezt:

Teljesen komolyan még kérdés az, hogy miért menekülnek? Hát ezért! Terjed az interneten mindenféle pletyka, hogy mennyire gyűlölik őket, hogy büdösek stb stb...és kérdezem én, te ha menekülni kényszerülnél az lenne a legnagyobb problémád hogy mentsd a családodat és ételhez juss...vagy hogy szép tiszta legyél? Mindennek két odala van persze. A sima hétköznapi világban is van jó és rossz ember, náluk is van rossz és jó menekült akik nem tudnak és akik tudnak viselkedni. De miért kell megvetni az összeset akik tényleg nem ártanak senkinek?! Hallottam egy történetet. Egy fehér magyar nő akart vonatra szállni a Keleti-be, hogy munkába mehessen. Előtte rengeteg menekült akiket nem engednek fel a vonatokra. Meglátták, hogy fehér és magyarul beszél, mire szétnyílt a csoport, az emberek egymáshoz beszéltek, hogy engedjék el, őt felengedik a vonatra, őket nem, de a magyar nőt igen, és mindezek ellenére mosolyogva átengedték. Nem kellett volna vele foglalkozniuk, mégis megtették. Másik eléggé mindent elmondó tény az emberiségről, hogy kiadják nekik a jegyeket...de nem mehetnek tovább. Akkor miért nem mondják már meg a kasszánál, hogy barátom hiába veszed meg azt a rohadt jegyet nem fogsz tudni felszállni a vonatra! Nem, megvetetik velük aztán nem mehetnek el, de nem is váltják vissza. Újabb kérdés merül fel bennem. Mégis hova a szent szarba menjenek, ha a hazájuk romokban, Magyarország nem fogadja be őket kellőképp, de még tovább se mehetnek? Lebegjenek a levegőben? Nem tudnak létezni a nagy semmibe. Magyarországot átutazónak gondolják, mégse sikerül ez, hiszen Németország már nem akar több menekültet fogadni. De ez nem kívánságműsor. Nekik sem volt kívánságuk, hogy el kelljen hagyniuk Szíriát és meneküljenek.

Face-n terjed még egy mappa, tele képekkel, hogy mik történtek velük az országukban. A SAJÁT országukban, ott ahova NEM mehetnek vissza! Azt vettem észre, ahogy nézem a képeket folynak a könnyeim. Hihetetlen, hogy az ember legnagyobb ellensége az ember, hogy nem tudunk normálisan egymás mellett létezni, hanem folyamatosan háborúzni kell. Nem az ember volt először a Földön, mégis úgy viselkedik mintha minden az övé lenne, élősködünk a Földünkön. Ez a legnagyobb problémájuk, hogy öljenek, közben a Föld maga is haldoklik. Szeretetben kéne élni, nem pedig a másikat gyilkolni. Tudom, hogy én itt szerény személyemmel hiába írok ilyeneket az semmin nem változtat, de ki tudja és muszáj volt amúgy is kiírnom magamból. Durván hangzik, de hiába is...az ember a legundorítóbb lény a földön. Nem a túlélésért, nem szükségletei miatt öl, hanem azért hogy a hatalmas hatalmát még hatalmasabbá tegye és mind ezt miért? Azért, hogy majd ő is meghaljon. Hatalmas tisztelet azoknak, akik segítenek ebben a helyzetben és minden nap ott sürögnek forognak a menekültek között ételt és jókedvet csempészve a napjaikba.

Igen, tudom hogy lázadnak, tudom hogy tüntetnek. De TE ott, TE mit tennél, ha egy idegen országban ragadnál, ahol nem beszéled a nyelvet, nem tudod mit tegyél, nincs ételed, nincs szállásod, nem tudsz tisztálkodni és még nem is engednek tovább. Semerre. Lázadnál. Kiállnál az igazadért. Nem törődnél bele, nem törődnél bele, hogy ott basznak át ahol csak tudnak. Ez a történelemben tudjátok hogy fog megjelenni? A menekültek jöttek, Magyarország nem segített, hátráltatott. Nem mondom azt, hogy feltétlenül mi vagyunk a hibásak. Nézhetjük onnan is, hogy ezt a kis országot mindig ott facsarják ki ahol csak tudják, mindig ott rúgnak és törnek meg bennünket ahogy csak tudnak. De példát kéne mutatnunk azzal, hogy nagyobbnak mutatkozunk mint amilyenek valójában vagyunk, és nem süllyedünk le addig a szintig, hogy úgy tekintsenek ránk: egy újabb ország, akik ha bajban lesznek, biztosan nem segítünk. Gondolkodjunk el ezen.